Nagy zenerajongó. Dumbledore-nak – csokibékakártyája szerint – a kamarazenélés és a kuglizás a hobbija. Kedveli az édességeket – a mágikusok és nem mágikusok egyaránt a gyengéi, és gyakran választja nevüket jelszóként az irodáját őrző kőszörnyekhez. Amint azt McGalagony professzornak mondja a Harry Potter és a bölcsek kövében, kiváltképp kedveli a citromos italport. A Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsét azonban nem szereti, amióta fiatalkorában kifogott egy hányásízű darabot. Ez ellentmond annak a ténynek, hogy Bogoly Berti az 1930-as években született, évtizedekkel Dumbledore születése után. (A nyilvánvaló ellentmondás megoldását az jelentheti, hogy 100 éves korában Dumbledore nyilván némileg bizonytalan lehetett az ügyben, vajon fiatalkora pontosan mikor is ért véget.) Rajong a kötési motívumokért; egyszer azt mondta Harrynek, az egyetlen dolog, amiből sohase volt neki elég, a kötött pamutzokni – bár e közlése Harrynek arra az udvariatlan kérdésére volt válasz, hogy idős tanárának mi a leghőbb kívánsága, tehát ezt csak finom elhárításnak szánta. Valódi vágya az volt, hogy visszahozhassa családjának halott tagjait a halálból, és bocsánatot kérjen tőlük. Az zoknimotívum azonban többször is visszaköszön a sorozatban, például mint a szabadság jelképe.

 

Híres nem mindennapi bölcsességéről és tudásáról. Számos alkalommal beismeri Harry Potternek a hatodik könyvbeli, alkalmi találkozásaik során, hogy ő is hibázhat, és minthogy okosabb a legtöbb embernél, hibái is hasonlóan nagyobbak.

 

Egy interjúban Rowling azt mondta, hogy Dumbledore, bár zseniális, néha vakmerő.

 

Mindemellett, Dumbledore időnként rácáfol arra, hogy vakmerő lenne, és kivár addig a pillanatig, míg biztos nem lesz a dolgokban; mint mikor hagyta Mógust visszatérni és tanítani a Roxfortban.

 

Dumbledore-t olyan varázslónak ábrázolja az író, akinek modern, felvilágosult gondolatai vannak a vér tisztaságával kapcsolatban csakúgy, mint a muglik, félemberek és nem emberek jogait illetően. Dumbledore nem gondolja fontosnak az ún. „aranyvérűséget”, és hiszi, hogy a döntéseink, nem pedig a tulajdonságaink határozzák meg, kik vagyunk: „nem az számít, kinek születünk, hanem az, kivé válunk”. Voldemort gyűlölettel nevezi őt a „muglik és sárvérűek védelmezőjének”.

 

Rowling egy későbbi nyilatkozata szerint Dumbledore homoszexuális, fiatalkorában beleszeretett Gellert Grindelwaldba. Ezzel indokolta ekkori elvakultságát, hiszen a szerelem vakká teszi az embereket.(Dumbledore irányultságára a 7. kötet is tartalmaz némi utalást: „Természetesen bemutattam [Grindelwaldot] Albusnak, akinek nagyon hiányzott akkoriban a hasonló korú fiatalemberek társasága.”)

 

Rowling állítólag általános iskolás igazgatójáról, Alfred Dunnról mintázta Dumbledore-t.

 

Mágikus képességei

 

Leggyakrabban használatos fegyvere a tűz: a Voldemort elleni párbaj során lángkötelet használt; a kis Tom Denemnek varázslói képességeit a gyerek szekrényének felgyújtásával bizonyította; a barlangban szintén tűz segítségével tartotta távol az inferusokat. Ez a tulajdonsága A Gyűrűk Ura Gandalfjával rokonítja. Képes gubraithai tűz (soha ki nem alvó varázstűz) megidézésére. Patrónusának alakja és egyetlen háziállata is egy főnix, amely visszatérő szimbólum a könyvekben.

 

Dumbledore számára igen fontosak az emlékek; egyrészt fegyverként használja őket, másfelől információszerzésre. A Harry Potter és a Félvér Hercegben a merengőjében mutatja meg Harrynek az általa gyűjtött emlékeket. Így mondja el a fiúnak Tom Denem történetét, hogy hogyan vált Voldemort nagyúrrá, és milyen út vezetett a horcruxok elkészítéséhez. A Harry Potter és a Tűz Serlegében Harry szintén „átbukik” a Merengőn, első alkalommal. Ekkor fedi fel Dumbledore előtte, mi az és hogy működik.

 

Dumbledore fejlesztette ki azt a módszert, melynek segítségével a patrónusbűbájt üzenetek küldésére lehet használni, és amit csak a Főnix Rendje tagjainak fedett fel. Képes láthatatlanná tévő köpeny használata nélkül is láthatatlanná válni, és valószínűleg képes átlátni az ilyen köpenyeken. Dumbledore igen gyakorlott legilimentor és okklumentor (vagyis képes a „gondolatolvasásra”, és a „gondolatolvasók” kizárására), ez a tudomány is csak a kivételes varázslók sajátja a regényben (Voldemort, Perselus Piton).

 

A Harry Potter és a Tűz Serlege jeleneteiből kiderül, hogy Dumbledore tud a sellők nyelvén, és még sok más nyelven, mint például koboldul. A rajongók közt vitát képez, hogy párszaszájú-e, tehát beszél-e a kígyók nyelvén. Rowling elmondása szerint Dumbledore a tudását önállóan szerezte, bár „a Roxfort legjobb tanárai tanították”.

 

Kapcsolata Harry Potterrel és szerepe a regényekben

 

Szülei Percival és a mugli származású Kendra Dumbledore. Öccse Aberforth Dumbledore (szül. kb. 1882) egykor a Főnix Rendjének tagja volt, és egyszer a Wizengamot elé állították „helytelen bűbájok gyakorlásáért egy kecskén”. Ezután a roxmortsi Szárnyas Vadkan nevű fogadó csaposa lett, segítette a Neville Longbottom vezette roxforti ellenállókat, és részt vett a második roxforti csatában.

 

Húgát, Ariana Dumbledore-t hat éves korában három mugli fiú bántalmazta, mert látták, ahogy varázsolt. Ariana nem volt hajlandó varázsolni többé, és ennek következtében időnként irányíthatatlan „mágiakitörései” voltak. Apjuk megbosszulta a muglik tettét, ezért az Azkabanba zárták, és ott halt meg. Ezt Albus sose tagadta. Ezek után a család Godric’s Hollowba költözött, hogy könnyebben elrejthessék Arianát, akit máskülönben a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályba vittek volna. Azt mondták róla, hogy nagyon beteg, törékeny, és ezért nem mehet Roxfortba, de a pletykák azt terjesztették róla, hogy kvibli. Itt kötöttek barátságot Bathilda Bircsókkal. Ariana egyik rohama alkalmával 1899-ben megölte anyját, így Albus lett a család feje, ami miatt fel kellett hagynia terveivel, miszerint világkörüli útra ment volna iskolás barátjával, Elphias Doge-dzsal. Bár Aberforth jobban megértette Arianát, neki vissza kellett térnie Roxfortba. Kis idő múlva a faluba érkezett Bircsók unokaöccse, Gellert Grindelwald, hogy felkeresse Ignotius Perevell sírját, és szoros barátságot kötött Albusszal. Ettől kezdve Albus elhanyagolta családfői kötelességeit, és mikor ezt Aberforth a szemére vetette, hármas párbaj alakult ki köztük és Grindewald között. Albus mindent megtett volna, hogy megmentse testvéreit, de egyikőjük eltévedt átka megölte Arianát. Élete végéig nem hagyta nyugodni a bűntudat. Aberforth is őt hibáztatta, Ariana temetésén eltörte az orrát, és Albus nem védekezett.

 

Élete

 

A Roxfort tanáraként Dumbledore egyik feladata az volt, hogy megkeresse Tom Denemet, a fiatal varázslót, és meghívja őt a Roxfortba. Denem egy mugli árvaházban élt, s bár felfedezte, hogy vannak varázsképességei, nem tudta, hogy az anyja boszorkány volt. Dumbledore-t már a fiatal Denem is némi aggodalommal töltötte el, és különleges figyelemmel kísérte iskolai előmenetelét. Denem tanári állásra jelentkezett a Roxfortba, de Dumbledore meggyőzte az akkori igazgatót, Armando Dippet professzort, hogy utasítsa vissza a kérést. Dumbledore maga is ugyanezt tette, mikor Denem néhány évvel később ismét próbálkozott. Nagy valószínűséggel ekkor átkozta meg Denem a sötét varázslatok kivédése tanári posztját, így azóta egy SVK tanár sem maradt egy évnél tovább.

 

Sybill Trelawney, a későbbi jóslástan tanár Dumbledore-nak mondta el a jóslatot Voldemort bukásáról. Perselus Piton kihallgatta a jóslat egy részletét, és elmondta azt Voldemort nagyúrnak. Aberforth Dumbledore kapta rajta a hallgatódzáson Pitont, és rögtön kidobta az épületből. Voldemort úgy értelmezte a jóslatot, hogy az Harryt jelöli meg ellenfeleként. Ennek folyományaként ölte meg Lily és James Pottert, miközben Harryvel próbált végezni. Ezzel, ahogy a jóslat megmondta, egyenlőként jelölte meg Harryt. A két történet – Dumbledore-é és Trelawneyé – elbeszélése azonban tisztává tette, hogy Dumbledore hazudott az ő változatában. Dumbledore vezető szerepet játszott a volt tanítványa elleni küzdelemben, a Főnix Rendjével fáradhatatlanul állt ellen Voldemortnak. Miután Harry szüleit meggyilkolták, Dumbledore úgy határozott, a megárvult kisfiút Vernon és Petunia Dursley otthonába vigyék, tudván, hogy ott védeni fogja az anyja önfeláldozásával létrejött varázslat, mivel Dumbledore életre hívott egy, a vér kötelékén alapuló bűbájt, amit Petunia Dursley pecsételt meg azzal, hogy befogadta a fiút az otthonába. A szeretet kötelékének ősi varázsa tette kibírhatatlanná Voldemortnak Harry megérintését.

 

Dumbledore tette az a fontos felfedezést, hogy Voldemort horcruxok készítésével a halhatatlanság elérésére törekszik. Az egyik ilyen horcrux Tom Denem naplója volt, amit Harry semmisített meg a Harry Potter és a Titkok Kamrája című részben. Dumbledore később egy másik horcruxot is elpusztított, egy gyűrűt, ami Voldemort családi ereklyéje volt.

 

Dumbledore, a többi varázslótól eltérően, nem fél kimondani a Voldemort nevet, de mégsem így, hanem „Tom” néven szólítja, ezzel akadályozva meg, hogy a sötét varázsló diktálja kapcsolatuk feltételeit, és így kényelmes, irányító pozícióban érezze magát.

 

Elbocsátásai Roxfortból