|
Blond & blond 10. fejezet
10. fejezet - A múlt ismétli önmagát 2. rész
Lunáék odaértek a tóhoz, azon senki sem volt, ami nem volt túl meglepő, hiszen már kijárási tilalom volt. Csak a prefektusoknak lehetett kint tartózkodniuk. De nekik is csak engedéllyel.
Natalie gyorsan átvette a cipőjét, és már ment is a jégre. Tényleg nagyon jól csinálta. Tett pár próbakört, aztán lefékezett Luna előtt.
-
Na gyere már! – szólította fel az ijedségtől ledermedt barátnőjét. – Nem kell félni. Nagyon jó móka.
-
Nem szeretnék Natalie! Értsd meg. – fordult el Luna.
-
Megígérted, hogy te is fogsz. – vetette oda Natalie.
-
Ez nem igaz. Csak annyit mondtam átgondolom. Hát átgondoltam. És nem.
-
De gyere már!
-
NEM!!!
Natalie feladta a próbálkozást, hogy valaha is sikerül barátnőjét korcsolyázásra rávennie.
-
Gyáva vagy. – mondta neki végül, majd ment még pár kört.
-
Nem igaz. – suttogta Luna.
Végül a bizonyítási vágya felülkerekedett félelmén, és felvette új korcsolyáját. Nagy nehezen felállt, és ráment a jégre. Egyből bevillant fejében a gyerekkori balesete. Rögtön megfordult, hogy lemenjen a jégről, de ahol az előbb állt, oda nem tudott lépni, mert már valaki volt ott.
Luna meglepődve nézett az ideges fiú szemeibe. Nem volt túl sok kedve pont vele összefutni, amikor tilosban jár.
-
Már mindenhol kerestelek Lovegood. Nem mondtad, hogy nem jössz ma járőrözni. És mit keresel itt? És mióta tudsz korcsolyázni? – tette fel sorban a kérdéseket a villogó szemű Mardekáros.
-
Nem tudok. Én csak úgy kijöttem levegőzni. – mentegetőzött.
-
Sebaj, ha már itt vagy mutass valami jót. Mondjuk egy tripla forgást. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit tudsz. – Draco kezdte szórakoztatónak találni, hogy zavarba hozta Lunát.
-
Mi folyik itt? – sietett oda Natalie. – Malfoy! Te mi akarsz itt? Hagyjál minket békén, vagy különben…
-
Különben mi lesz McDonald? Csak nem küldesz rám valami durva rontást? – gúnyolódott Draco.
Natalie és Draco már kiskoruk óta ismerték egymást, hiszen mindkettőjük családja ősidők óta aranyvérű volt. De a két család nagyon összeveszett, és a szülők a két gyereket kiskoruk óta egymás ellen nevelte. Ezért nem csoda, hogy tiszta szívből utálták egymást.
-
Vigyázz Malfoy, mert a végén még tényleg rád küldök valami durva rontást. – vágott vissza Natalie.
Draco elnevette magát.
-
Hagyjátok már abba. A jég közelébe ne átkozódjatok. – sokalt be Luna, aki mellettük fölöslegesnek érezte magát.
-
Igazad van, ne foglalkozzunk holmi görényekkel. – mondta ki a végszót Natalie.
Dracónak nem kellett több előkapta pálcáját. Natalie is így tett. Luna most már nagyon megijedt. Gyorsan visszavette cipőjét, és próbált távol maradni a jégtől.
Draco és Natalie már a tóközepén lehettek, amikor a fiú elkiáltotta magát.
A varázsige eltalálta Nataliet, aki így elvesztette eszméletét, és a jégre esett. A varázslat hatására a jég sok helyen repedezni kezdett. Luna felkiáltott. Natalie kezdett elmerülni. Luna és Draco egyszerre futottak oda, hogy kihúzzák a lányt, de Luna a sietségben megcsúszott, és elesett.
Draco ezt nem vette észre. Gyorsan kihúzta Nataliet, és kivitte a szárazföldre. Luna ekkor már elmerült a tóban. A régi emlék hatására újból sokkot kapott, és nem tudott segítségért kiáltani. Érezte a bőrén a jeges vizet. Próbálta magát tartani, de nem bírta sokáig, és ő is elvesztette az eszméletét.
***
Luna mikor kinyitotta szemeit, hirtelen nem tudta hol van. Érezte, hogy már melegben van, egy puha ágyon fekszik. Végül tudatosult benne, hogy a gyengélkedőn fekszik. Felült és körülnézett, de senki nem volt mellette, az egész terem üres volt, egyedül ő volt bent.
Visszagondolt, hogy mi is történt vele. Aztán beugrottak neki az események. A tó, a rontás, Natalie és Draco. De vajon hogy sikerült túlélnie, immár másodszor?! Azt tudta, hogy Natalie elvesztette az eszméletét, de akkor ki húzta őt ki a tóból? Csak nem Draco?! Nagyon álmosnak érezte magát, ezért visszadőlt, és rögtön el is aludt. Mikor újra magához tért, már nem volt egyedül. Ott volt mellette Natalie és Ron. Lunát boldogság töltötte el, amikor észrevette őket. Rájuk mosolygott, ők visszamosolyogtak.
-
Sziasztok. – köszönt nekik. – Mi történt? Mióta vagyok itt?
-
Jaj Luna, már több mint 3 napja. Nem tértél magadhoz, és nagyon magas lázad is volt. – válaszolt Natalie.
-
Minek mentél ki este korcsolyázni? És mért nem jöttél velem soha, amikor hívtalak? – tette fel a kérdést Ron idegesen. – Bezzeg velem nem tudtál eljönni.
-
Hagyjad már, én unszoltam, hogy jöjjön. Most tért magához, és te egyből letámadod. Milyen barát vagy te? – vetette oda a sértődött fiúnak Natalie.
-
Jólvan látom felesleges vagyok. Elmegyek. Majd beszélünk Luna.
Ron villámsebességgel hagyta ott a gyengélkedőn fekvő barátnőjét. Luna kicsit szomorú lett. De most, hogy kettesben maradt legjobb barátnőjével, így végre rákérdezhetett arra, ami a legjobban foglalkoztatta.
Natalie elmosolyodott.
-
Malfoy mentett meg téged is. Tudod nagyon megbánta, amit csinált, és képzeld elnézést kért tőlem már másnap. Amúgy nagyon aggódik miattad. Nem tudom miért. Lehet, hogy csak azért, mert te vagy a párja. Mármint a prefektusi! – tette hozzá Natalie.
Luna elpirult. Draco megmentette őt, és ráadásul még aggódik is érte. Most már egy csapásra elmúlt a szomorúsága, amit Ron okozott neki, és egyre csak Dracóra tudott gondolni.
-
Nem volt itt akkor, mikor még nem voltam magamnál? – tette fel a következő kérdését Luna.
-
Nem tudom. – sóhajtott Natalie. – Most megyek órára, de úgy tudom holnap már téged is kiengednek. Lesz elég mesélni valóm az biztos. Jaj! Majdnem elfelejtettem mondani. Ma a könyvtárban voltam az egyik lyukas órában, és láttam, hogy Ron átöleli Hermionét. Gondoltam jó, ha tudod. Na szia. Holnap találkozunk.
-
Szia és köszönöm az infókat.
Lunát annyira már nem izgatta az, hogy esetleg Ron és Hermione közt lehet valami, jobban érdekelte az a tudat, hogy Draco megmentette az életét. Beesteledett, hamarabb, mint kellett volna. Luna már készült aludni, bevette a gyógyszereket, amiket Madam Pomfrey adott neki, és ledőlt. A hold fénye bevilágította az egész gyengélkedőt. Lunának már majdnem sikerült elaludnia, mikor furcsa zajt hallott az ajtó felől, majd belépett azon egy fiú. Odament a lányhoz, és leült az ágya szélére.
-
Szia Luna. – köszönt neki a mardekáros.
-
Szia. Késői látogatás. – mosolyodott el a lány és Draco is.
-
Szerettem volna megtudni, hogy vagy. Tudod, sajnálom ami történt.
-
Semmi baj. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Nem hittem volna…
-
Nem hitted volna, hogy én is csak egy ember vagyok emberi érzésekkel?! – vonta fel a szemöldökét Draco.
Luna szemei felcsillantak. Kezdte nagyon megkedvelni az ellenségét.
-
De azt tudtam, hogy ember vagy. És egy ideje már azt is tudom, hogy szorultak beléd érzések. – mondta neki kedvesen Luna.
-
Kösz. – jött zavarba Draco.
Hirtelen nem tudott egyikük sem megszólalni. Luna nem tudta rákérdezhet-e Parkinsonra. Végül legyűrte kíváncsiságát, és nem kérdezett semmit. Draco sem tudott mit mondani.
-
Holnap már kiengednek igaz? – kérdezte a lánytól, aki bólintott. – Rendben. Ha még nem akarsz, akkor holnap nem kell jönnöd járőrözni. Ö..ö..
-
De megyek. – vágta rá Luna.
-
Rendben. Hát most mennem kell. Szia. – köszönt el a fiú, azzal elhagyta a termet.
-
Szia Draco. – suttogta Luna.
***
Másnap Luna boldogan, kialudtan ébredt. Alig várta, hogy elhagyhassa a gyengélkedőt. Nem érezte magát betegnek. A gyerekkori sérelmén is kezdett túllépni, hála Draconak. Gyorsan felöltözött, elköszönt Madam Pomfreytól, és sietett is fel a klubhelyiségbe. Már majdnem felért a megfelelő emeletre, amikor egy ismerős alakot látott meg maga előtt. Bebújt az egyik páncélos lovag mögé, és végignézte, ahogy a barátja Hermionét ölelgeti. Megvárta, hogy elhaladjanak a búvóhelye előtt, és miután befordultak az egyik sarkon, Luna előjött. Kicsit mérges volt Ronra, hogy még nem szakítottak, de máris mással van, de ezzel most nem tudott különösebben foglalkozni.
Egy másik gondolat férkőzött az agyába, amit nem tudott elűzni. Ezen a napon még nem kellett tanítási órákra mennie, így az egész délelőttöt, és délutánt a hálószobájában töltötte, és gondolkozott. Lassan itt a karácsony, és még mindig nem döntötte el, hogy haza menjen-e vagy sem. Alig 2 hét maradt a Szentestéig. Vacsora előtt Luna még kicsit lefeküdt pihenni.
Késő délután Natalie és Lucy ébresztette őt.
-
Képzeld mit hallottam. – lelkendezett Lucy.
-
Mit? – kérdezte kíváncsiságot színlelve Luna.
-
Állítólag Dumbledore ma este valami nagy bejelentéssel készül. – mesélte Lucy.
Lunát most már kezdte érdekelni ez a téma. A három lány gyorsan rendbe szedte magát, és lesiettek a Nagyterembe. Az már szinte tele volt a vacsorázó diákokkal, és a tanárok is a helyükön voltak. Luna mihelyst belépett a nagyterembe, egyből Dracot kezdte keresni szemeivel. Nem kellett sokáig nézelődnie, hamar meglátta. A fiú mellett ott trónolt az a liba Parkinson is. Draco rámosolygott Lunára, jelezve, hogy örül a gyógyulásának. Luna visszamosolygott. A három lány leült a legközelebbi üres helyre, és gyorsan enni kezdtek. Már mindenki kíváncsisággal várta az igazgató bejelentését.
Fél óra elteltével az Igazgató felállt helyéről, jelezve, hogy szólni kíván. Megköszörülte torkát, a diákok elhallgattak, és Dumbledore belekezdett a mondókájába.
-
Jó estét kívánok minden diáknak, és tanárnak. Mint már valahonnan hallottátok, szeretnék valamit bejelenteni. Biztosra veszem, hogy örömmel veszitek majd. Két hírt is szeretnék közölni veletek. Az egyik, hogy idén is megrendezzük a Karácsonyi bált. De új szabály lépett életbe. Nincs korhatár, és oda, ellenben a Halloweeni Partyval, párral kell érkezni. A másik örömhír, hogy két külföldi iskolát is meghívtam a mulatságra. A Beaxbatons-t és a Dumstrangot. A bál pont 10 nap múlva lesz, vagyis December 22-én, hogy karácsonyra, aki szeretne haza tudjon menni. A külföldi iskolák diákjai 3 nappal a bál előtt érkeznek. Kérlek legyetek velük nagyon segítőkészek. Hát a bálról majd még a házvezető tanárokkal lehet egyeztetni. Akkor röviden ennyit akartam. Mindenkinek jó éjszakát kívánok.
A diákok megtapsolták az igazgatót, és rögtön mindenki beszélgetésbe merült szomszédjával. Főleg a lányok.
-
Ez csúcs. – hallotta Luna Natalie hangját maga mellől.
Luna és Natalie elindultak vissza a hálószobájukba. Lucy valahol útközben lemaradt tőlük. Natalie egész végig a bálról, és a fiúkról áradozott megviselt barátnőjének. Luna viszont csak egyvalakire tudott gondolni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
