Hirtelen és izgatottan ébredtem. Egy pillanatig nem tudtam, hogy miért vagyok izgatott, de aztán eszembe jutott. A 3. fázis miatt. Ezt lesz a legnehezebb megvalósítani. De tegnap este minden apró részletet kidolgoztam. Gyorsan kipattantam az ágyból, felöltöztem, belőttem mára sérómat (ami nem is zsíros, Walker!) és rohantam reggelizni. A nagyterembe elfogott a röhögőgörcs. Walker és Granger kótyagosan, karikás szemekkel meredtek a reggelijükre, miközben egymás kezét fogták, a többiek pedig ott sutyorogtak körülöttük. Szélesen elvigyorodtam.(mondanom sem kell, hogy hogyan xD) Így a tervem mégjobb lesz! De Granger ebben a pillanatban rámnézett, gonoszul elvigyorodott és jó erősen megszorította a pondró kezét, és hozzábújt. Mintha tudná, hogy engem ez mennyire bosszant... Most már biztos voltam benne, hogy a tervem fergetegesen fog sikerülni. Leültem a szokásos helyemre, bekaptam pár falatot és már rohantam is megkeresni Pansy-t. Igen. Ő is kell a tervemhez. Egy üres folyosón trappolt előttem. Előkaptam a pálcám, rászegeztem és elmotyogtam egy stuport. Ő összesett. Gyorsan leguggoltam mellé, kitéptem pár hajszálát, és most Walkert indultam megkerseni. Rá Finnigan társaságában találtam rá. Elkábítottam mindkettőt, de csak Christopher hajából téptem ki pár szálat. Zihálva rohantam Piton terme felé. Szerencsére nem volt bennt, most nem lenne kedvem magyarázkodni. Nekiálltam egy másikfajta szerelmi bájital elkészítéséhez. Egy másfél óra alatt el is készítettem a bájitalt. Két fiolát megcimkéztem, az egyikre ráírtam, hogy Pansy, a másikra pedig, hogy Walker. Pansy italába Walker hajszálait tettem (azok a rövidebbek) Walkerébe pedig Pansyét. Így egymásba lesznek szerelmesek. Legalábbis egy darabig. Már csak az italukba kell csempésznem őket, de erre is van egy ötletem.
Ebédidőbe léptem be a Nagyterembe a láthatatlanná tévő köpenyemben. Örömmel láttam, hogy a két áldozatom is eszik. Óvatosan Pansy felé lépkedtem. A lány az ostoba barátnőivel vihorászott. Körbenéztem, és mikor meggyőződtem, hogy senki nem figyel, a Pansynak szánt fiolát a kelyhébe önöttem. Walker Granger szájában lógott. (Legszívesebben zselévé átkoztam volna...) Mikor nem figyelt senki, a megmaradt fiola tartalmát a töklevébe öntöttem. A Nagyterem ajtajából figyeltem, hogy isznak-e a kelyhükből. Mikor mindketten ittak már belőle, újra felöltöttem sátáni vicsorgásomat...