Nem értem az érzéseimet. Miért lennék dühös, ha ez a Walker szerelmes a sárvérűbe? Inkább fetrengeni kellenék a röhögéstől, hogy van egy olyan ütődött, aki szerelmes Grangerbe. De sajnos azt hiszem... Én is egy ilyen ütődött vagyok... Mivel mással lehetne magyarázni a dühömet? Úgy döntöttem, hogy felhagyok A Tervvel. Megvalósítom helyette Az Ötletet. Tegnap találtam ki. Szegény Walkernek nagyon ciki lesz... Ma elkezdem az 1. fázist. Némi izgalommal a könyvtárba lépek. Bánatomra, (de azért eleresztek egy sátáni vigyort) Granger és a bájgúnár Walker együtt tanulnak. Fújjjjjjj!!!!! Na, de kezdetét veszi Az Ötlet!
-Szép jó reggelt az ifjú tubicáknak!-mondom nekik angyali mosollyal és közéjük ülök (a kis ficsúr nagy dühére)
-Mit akarsz itt Malfoy?-kérdi Granger egy nagy nyelést követően.
-Oh, csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi balhé után. Hülyén viselkedtem, sajnálom.
Mindkettőnek kiguvadtak a szemei.
-Kárpótlásul, tudok egy nagyon romantikus helyet. Madam Pudiffot kávézójával szemben. Javaslom, hogy menjetek be oda. Na, sziasztok!
Azzal még egy vigyort megeresztve ellibentem a szemük elől. Szerintem a sátán nagyon megirigyelhetné ezt a vigyoromat. A könyvtár ajtajából, azért még hallotam Walker hangját:
-Hermione, remélem nem baj ha nem megyünk el. Nem bízom ebben a Malfoyban.
-Semmi baj, Chris. Én sem bízk benne.
Ja de édesek! A kis ártatlan Chrisice és a kis Hermike félnek a csúnya, gonosz Draco bácsitól! De sebaj... Két szép levelecske mindent megold... Felrohantam a klubhelyiségünkbe, előhalásztam egy pergament, és egy lendületre megírtam ezt a két levelet:
Drága Chris!