Nagy szerencse volt, hogy a bál péntekre esett. Így legalább szombaton aludhattunk akár tízig is. Én kihasználva a lehetőséget tíz óra öt perckor ébredtem. A hálóterem már üres volt. Valószínüleg nem sokan voltak olyanok, akik kettőig báloztak. Ha még is akadtak, akkor azok nagy koránkelők lehettek. Én, mint már mondtam felkeltem és elindultam az ajtó felé. Az ajtón kilépve megpillantottam a csókolózó Harryt és Ginnyt, valamint a "Bal lábbal keltem fel" urat, Ront. Harryt és Ginnyt látszólag nem zavarta hogy kiléptem az ajtón és nézem őket. Miután Harry sikeresen lefékezte indulatait, így szólt:
-Hallom jó éjszakád volt, Hermione!
-Neked is jó reggelt!-feleltem egy megvető pillantással.-És ugyan ha már itt járunk, honnan tudod?
-A fél iskola erről beszél...-dünnyögte Ron. Akit látásom ha nem csalt, igen lelombozott a hír.
-Értem. És vajon ki mondott el mindent?-kérdeztem. Ginny ekkor felkapta a fejét és elpirult.
-Én!-felelte szégyenkezve.
-Ahha! Na mindegy.
-Akkor hát Ginny nem hazudik??? Te tényleg csókolóztál...VELE?!-kérdezte Ron immár mérgesen.
-Igen Ron! Képzeld csókolóztam VELE!-nyomatékoltam meg a vele szót.
-Aha! Értem!-szólt, majd ismét a padlót kezdte el bámulni.
-Nem Ron! Te ezt nem érted...! Megvagy áldva az ellenséggel ne barátkozz sztoriddal..., azt hiszed hogy ettől jobb, ha te mindig szóbahozod a múltat?
Hát nem, képzeld hogy nem jobb!-kezdtem el dühösen kiabálni.
-Gyere Ginny!-szólt Harry. Majd elhagyták a klubbhelyiséget.
Én pizsamába ő felöltözve ült ott és engem bámult.
-Szóval te...te nem is...hogy mi??!!-kérdezte értetlenül.
-Én mit nem?-én is kérdeztem mostmár zavarodottan.
-Hát...te nem Neville Longbotommal csókolóztál??-kérdezte Ron meglepődve. Én pedig meglepetten néztem rá.
-Ja,...de!-vágtam rá.-Csak azt hittem hogy Malfoyról...szóval izé hogy róla beszélsz és azért vágtam rá hogy igen.
Ginny most mensd az életed gondoltam. Nagyon mérges voltam rá. De a könyvtárba menet elmondta hogy elszólta magát, arról hogy csókolóztam. És nem szeretett volna lebuktatni ezért rávágta hogy Nevillelel.
-De miért pont vele?-kérdeztem kétségbeesetten.-Mi van ha megkérdezik Nevilletől a fiúk hogy milyen volt?
-Hopp! Erre nem gondoltam.-hökkent meg Ginny.
-Na jó. Most aztán benne vagyok a slamasztikában.
-De a fiúk már tudjá...-mondta volna Ginny, de hirtelen elharapta a mondat végét.
-Mit tudnak?-kérdeztem gyanakvó arccal Ginnyhez fordulva.
-Tudják hogy...hogy Neville már semmire nem emlékszik! Így felesleges kérdezgetni.
-Aha!-hangzott a válasz tőlem. De én tudtam hogy nem ezt akarta mondani. Valami mást. Valamit, amit nekem nem szabad tudnom. Csak az bosszantott hogy nem tudom hogy mi az a valami.
Ezek szerint a TITKOLÓZÁS tovább FOLYTATÓDIK! Gondoltam, majd a könyvtárból kisétáltam Ginny kíséretében.