- Nekem tetszik! - jelentette ki Harry.
- Nem rossz ötlet... - egyezett bele Ron.
- Köszi. Akkor ezt egy "Tetszik" szónak veszem. - mondtam. - De én most megyek és megkeresem az illetékest, aki segít nekem.
Azzal elbúcsúztam tőlük és eljöttem. Kíváncsi voltam vöröskére, ömm azaz Ginnyre is, hogy ő mit szól az ötletemhez. Gondoltam biztos a kastély körül lófrál. Ez így is volt. Roxmorts felé tartott Hermione és Cho Chang társaságába, ami engem nagyon meglepett. Először is, mert ha jól tudtam Cho Harry volt barátja. Másodszor pedig, ha Hermione vele van akkor nem mehetek oda hozzá. És nem kérdezhetem meg, hogy „Figyelj Ginny! Szerinted Hermionénak jó lesz egy szívecskés párna, rajta a fényképével?” Így még várnom kellett egy kicsit. De nem várhattam örökké én sem. Harry láthatatlanná tevő köpenye alatt elmentem Roxmortsba. Ott van egy nagyon jó ismerősöm. Készít párnákat, meg mindenféle dísztárgyat. Nem sokan ismerik a boltját. Így is tettem. Elmentem.
- Jó napot! – léptem be a boltba.
- Á, Malfoy úrfi. Hát, maga? Mi keresni valója van itt? – kérdezte az öreg. Én pedig elmondtam neki, hogy mit szeretnék kérni tőle.
- Ez igen szép dolog. Meg látom mit tehetek! Holnap, ilyenkor jöjjön vissza.
- Tessék a fénykép. – nyújtottam át neki a képet.
- Köszönöm.
- Viszlát holnap! – köszöntem el. S kiléptem a fagyos, hófödte utcára. Sebesen kapkodtam a lábam, hogy minél hamarabb visszaérjek Roxfordba. Visszafelé akadt egy kis gond. Hermione, Ginny és Chang épp velem egyszerre mentek. Nem volt időm felkapni magamra a köpenyt, ezért el kellett tűrnöm, hogy minden beszédüket hallok. Ginny egyszer majdnem kibökte, hogy én szerelmes vagyok belé. De szerencsére észbe kapott.
Mire visszaértem a kastélyba, szétfagyott mindenem. Mentem is sebesen a zuhanyzó felé. Milyen jól esett a meleg víz alatt állni…
Vacsoránál Harry, Ron és Ginny nagyon tartották a szájuk. Hermione csak mondta és mondta. Ők pedig csak bólogattak vagy csóválták a fejüket. Már Ron bele is szédült a dologba.
Másnap, ahogy azt megmondta az öreg úr, visszamentem. A párna kész volt. Pont úgy, ahogy elképzeltem. Szívem hevesen kalapált. Még ott becsomagoltattam, nehogy bárki is észrevegye, hogy az ajándékom kinek szól. Most már óvatosabb voltam. A köpenyt, ahogy kiléptem a helyiségből magamra terítettem. S egy ajándékcsomaggal a kezembe, a köpeny alatt, baktattam a kastély bejárata felé.
Mikor végre odaértem, lehúztam magamról a köpenyt. Egyszer csak Harry jelent meg a hátam mögött.
- Na hogy ment? – kérdezte, mi közbe besétáltunk a kastélyba. Bennt jobb idő volt.
Így a karácsony előtti hétvégém!