Mikor eltűntem a fiúk szeme elől, már selytettem hogy Ron egy picit dühös rám. És igazam is lett. Aznap a vacsoránál mikor köszöntem nekik, csak Harry köszönt vissza. Nemsokkal később Granger is megérkezett Ginnyvel. Nagyon elméjülten beszélgettek ezért kezdtem aggódni. Reméltem hogy Ginny nem most tálal ki Hermionénak.
Vacsora után együtt is távoztak, ezért nem volt alkalmam rákérdezni Ginnynél. Ahogy az utolsó falat is lecsúszott a torkomon, elindultam a háló felé. Előtte még összetalálkoztam Hóborccal a kopogó szellemmel aki közölte, hogy nagyon udvariatlan vagyok vele mert semmibe veszem a jelenlétét. (végül is majdnem olyan, mint egy levegő) Na de ez most mindegy. Amint beléptem a hálószoba ajtaján Crack és Monstro néztek rám. Körülbelül úgy, mint akik még sose láttak fehérbőrü varázslót, vagy mintha lány lettem volna. Crack nem szólt, Monstro viszont felemelkedett.
- Jól érzed magad az ellenséggel, mi?- kérdezte Monstro. Halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy honnan tudja azt hogy Harryékkel barátkozom, de minden esetre csak álltam ott némán és néztem.
- Kérdeztelek.- jelentette ki, legalább olyan hangon mintha ő lenne a nagyfőnök.
- Bocs, de fáradt vagyok.- vágtam rá a gondolkozásomból kiszökkenve.
- Csak ennyit tudsz mondani. Jobb mesét ki se találhattál volna.
- Nem mese! Ha hazudni akarnék jobbat találtam volna ki. Megértetted?- azzal elmentem átöltözni.

Másnap első óránk Gyógynövénytan volt. Lekullogtam az óra helyszínére. De semmi értelme sem volt az egésznek. Valameik ostoba eleresztett egy vicc bombát egy másik ostoba fülébe, és kitört belőle a nevetés. Majd ennek hallatán akkora káosz lett az üvegházban, hogy Bimba professzor engedélyezte a hátra maradt percek szabadon töltését. A két csoport háromnegyede megostromolta a könyvtárat. A megmaradt negyed, pedig a klubbhelyiségében töltötte az óra végét. Én a klubbhelyiségünkbe mentem, s írtam egy újabb levelt Grangernek.
Tudtam hogy Harryéket a könyvtárba találom. Lementem. Meg is voltak pillanatok alatt. Hermione baglyával együtt a levelet is a kezükbe nyomtam.
- Vigyétek fel neki! De el ne mondjátok hogy én küldtem!!!- mondtam nekik. Majd ők pár másodpercre rá el is tűntek...

Ez idő alatt én felmentem a hálókörletünkbe. Volt egy pillanat mikor azt mondtam magamba, nem lehetek Grangerbe szerelmes! De ez a gondolat hamar szerte foszlott. Nemsokára ki is csengettek... Megérkezett a mardekárosok alsós csapata is. Egy kis szőke srác a klubbhelyiségünkben tartott előadást, hogy ő már tudja a reptető bűbájt. De ennek a próbálkozásnak is az lett a vége, mint elsőbe a Seamus-é. A váza amit reptetni szeretett volna felrobbant. A körülötte állók mind jót nevettek rajta.
Egy percre rám is rám jött a nevethetnék, ám valami okból kifolyólag úgy éreztem nem nézhetem ezt tovább.
- Nem szép dolog kinevetni a társatokat!-léptem a kicsit közé. - Lehet hogy legközelebb a te bűbájod közepette robban szét egy váza.- mutattam egy röhögő gyerekre. Aki már annyira röhögött hogy a földön feküdt.
- Reparo!- mondtam, s a váza darabjai egyszerre össze álltak. - Te pedig jobban vigyázz!- mondtam a szőke kiskölyöknek aki tátott szájjal bámulta az össze forrasztott vázát. Azzal eljöttem...