Harry kicsit kábultan mászott le a létráról, és rögtön a klubhelyiség felé ment, hogy elhozza onnan a tankönyveit SVK-ra. Mikor a terem elé érkezett, Lupin még nem ért oda, de a piros-zöld jelvényes diákok között rögtön kiszúrta a két fal mellett ülő diákot. Egyik sem nézett egymásra. Hermione a tankönyvet lapozgatta, míg Draco a térdére hajtott fejjel ült.
Harry magabiztos léptekkel ment oda hozzájuk. Bár fogalma sem volt róla, mit mond.
-Öhm.... sziasztok!- köszönt bizonytalanul. Mindketten felnéztek.
-Oh, szia, Harry.- mondta a lány halványan mosolyogva. Fénynél látszódott, hogy keveset aludt, szemei alatt sötét karikák húzódtak, és arca is nyúzott volt.
-Hello.- mondta Draco is. Harry és Hermione erre összenézett, és egymásra mosolyogtak.
-Izé.... hogy vagytok?- tette fel leghülyébb kérdését Harry.
-Kösz... jól.- motyogta a lány, és Dracora sandított, aki kitartóan szuggerálta a térdeit.
-Bocs, itt a tanár, megyek.- mondta Harry, és kissé égő fejjel sietett Dean mellé, aki mellett ült. Hogy lehetek ilyen hülye? Tökre leégettem magam!!- gondolta.
Hermione órán a harmadik sorba ült, egy Maria nevű Griffendéles lány mellé. Előttük Draco foglalt helyet, Crack-kal. Lupin professzor az óra elején elmagyarázta nekik, hogyan lehet legyőzni a dementorokat, beszélt a patrónus bűbájról, és mindekit egyenként kihívott, hogy próbálja meg teljesíteni a feladatot. Harryt hívta ki elsőnek, hogy mutassa be, hogyan kell csinálni (mellesleg így szerzett tíz pontot a Griffendélnek).
Amíg a diákok mentek ki sorba, Hermione és Maria csendben beszélgettek, hogy szerintük milyenek lesznek az év végi vizsgák, mikor egyszer csak Maria felsóhajtott.
-Jaj, annyira szerencsés vagy, hogy vele lehetsz együtt!- szemei Dracora siklottak, mire Mione eltátotta a száját.
-Azért nem mondhatnám, hogy olyan nagy szerencse....- tudatalattija tiltakozott.- egyébként is azért kell együtt lennünk, mert utáljuk egymást, és Dumbledore azt hiszi, kibékíthet minket így....
Draco eddig írt valamit, majd hátrafordult.
-Mondd csak, Hermione....- a fiú pillantása egy másodpercre Mariára siklott, amitől az felsóhajtott, és valami "húha" szerűséget suttogott Hermione fülébe.- Neked milyen alakú a patrónusod?
-Honnan tudod, hogy tudok patrónust idézni?- döbbent meg a lány.
-Hát, öh.... Potter mondta. Pontosabban hallottam, hogy óra előtt mondja valakinek.- mondta kelletlenül, idegesítette, hogy Maria egyhuzamban bámulja.
-Oh, értem. Az én patrónusom vidra alakját veszi fel. És te... tudsz idézni?
-Aha, nekem oroszlán alakja van.- Hermione halkan felnevetett.
-Szóval oroszlán..... a patrónusa mindenkinek különböző, általában valami tulajdonság alapján jön létre.... a bátorságod alapján... nem kéne neked Griffendélesnek lenned?- mosolygott, mire Draco összeráncolta a homlokát.
-Talán nem a bátorság volt a kiváltó oka annak, hogy ez lett Malfoy patrónusa. Talán az, hogy szőrös.- röhögött bele a beszélgetésbe egy fekete hajú Mardekáros lány, aki éppen akkor jött vissza a tanártól. Mione is felkacagott. Elég nagy volt a hangzavar a teremben, így senki nem figyelt fel rájuk.
-Most vedd úgy, hogy megsértődtem!- susogta Draco a szobatársának, és előre fordult, de közben szája sarkában mosoly bujkált.
Maria ment ki a tanárhoz patrónust idézni, így Hermione előre hajolt, hogy az előtte ültő Draco kb. húsz centire volt előtte.
-Most azt akarod, hogy úgy vigasztaljalak meg, mint Parkinson?- a rókaképű lány nevét már cincogta Hermione. Előre nyúlt, és ujjaival végig simította Draco hosszú, majdnem vállig érő haját. Hah én tök hülye vagyok! Mi a csudát csinálok?? - jutott eszébe, de hamar el is felejtette. Kicsit beletúrt a fiú hajába, és közelebb húzódott. Ujjai a fiú nyakára tévedtek, és önfeledten siklott végig rajta. A ruha szegélyéhez érve, elkapta kezét.
A fiú gonoszan mosolyogva fordult meg.
-Na, kiélvezted magad?- ekkor már szélesen mosolygott. Hermione tisztán láthatóan elpirult. Ezt meglátva hozzátette:- Bocsi, drágám, de úgy veszem észre, mintha beleestél volna egy vödör piros festékbe.
-Jaj már!- szólalt meg nevetve a lány.- Semmi baj, ÉDESEM, csak kicsit úgy érzem magam, mintha bedrogoztam volna.- újra elmosolyodott Jézusom, én egy idióta vagyok!
-Hermione Granger!- hallatszódott a terem elejéből. A lány felállt, és Lupinhoz sétált. A tanár meglepően jó kedvű volt.
-Nos, akkor lássuk csak.... kezdjük úgy el, hogy valami vidám emlékre gondolsz és...- a professzor nem fejezte be mondandóját, mert a lány előkapta a pálcáját, és magabiztosan kimondta az igét:
-EXPECTO PARTONUM!
Hermione pálcájából előbukkant a patrónus. A kis ezüstös vidra veszélyt nem látva, fél perc múlva szerte foszlott, helyet adva Lupin professzor meglepettségének.
-Gondolom hallott arról, hogy ötödikben indítottunk egy defenzív mágia szakkört. Nos, ott sokan megtanultak patrónust idézni, ezért tudom én is.... Szóljak Draconak, hogy jöjjön?- hadarta el a lány, hangjából semmi féle érzelem nem tükröződött ki.
A tanár csak hápogott, majd lassan bólintott. Hermione Dracohoz sétált.
-Menjél, Lupin prof hívat.- suttogta a fiúnak.- Jah, és figyeld meg, tökre meg van lepődve, hogy beszélgetünk egymással.- Hermione szélesen elmosolyodott a fiú arcának láttán, és lehuppant mögé, a meglepett Maria pillantásával követve.
Draco is pillanatokon belül visszatért, de már rögtön úgy ült le a székre, hogy Hermionéval szemben legyen. Gúnyosan felnevetett.
-Tényleg, a professzor olyan fejet vágott, mikor kimentem, mintha megnyerte volna a Trimágus tusát!- Draco fejével a tanár felé bökött.
-Annak örül, hogy jóban vagyunk.- folytatta a társalgást a lány, majd kicsit elfintorodott.- Mintha annyira jóban lennénk....
-Aha.....
Pillanatokkal később, mikor kicsöngettek, Maria kirángatta a teremből Hermionét.
-Nem hiszem el! Annyira irigyellek téged! Jaj, egy ilyen helyes sráccal együtt lakni... hm...- csöppet kipirultan beszélt, és a plafont szuggerálta végig.
Mivel a két diákon rajta volt a kapocs bűbáj, ami az osztálytermekben nem működött, így Hermione az ajtó küszöbétől egy méterre tudott csak megállni. Várta Dracot, hogy tovább mehessenek Mágiatörténet órára. A fiú majdnem utolsóként jött ki a teremből. Mikor meglátta a rá várakozó lányt, egyenesen elindult felé, tekintetük összekapcsolódott.
Egy milliméterrel Hermione előtt elfordult jobbra, megszakítva ezzel a szemkontaktust. A Griffendéles lány megdöbbenten állt. Mikor először bele nézett a fiú vadító szemeibe, olyan érzése támadt, mintha egy nagy lufi lenne a mellkasában, és mikor Draco simán elment mellette, a lufi megszűnt, de az érzés, mint valami fantom, továbbra is ott maradt.
Egy pillanatig levegő után kapkodott, majd a türelmesen várakozó szobatársa után eredt.