Alig bírta kibetűzni a sorokat, annyira elmosódott a ráhullatott könnyektől. Mikor felfogta értelmét, kábultan zuhant a kanapéra, Draco mellé. Kiesett kezéből a levél. A fiú felvette a földről, és átfutotta. Közelebb húzódott a lányhoz, és félszegen hozzáért a kezéhez. Hermione hirtelen felemelte fejét, és szorosan a fiú karjaiba simult. A könnyek tétován csorogtak le az arcáról, hogy aztán eltűnjenek a Mardekáros fiú talárjának vállában. Reményvesztetten sóhajtozott Draco nyakába, amitől a fiú kissé megborzongott. Nagyon sokáig ültek így, szótlanul. Úgy ölelték egymást, mintha attól félnének, ha elengedik egymást, felrobban a világ. Egyikük sem gondolkozott olyan "apróságokon", hogy például most jelenleg az ellenségükkel ölelkeznek, vagy ilyesmi...
Végül lassan, anélkül, hogy észrevették volna, a kanapé háttámlájának dőltek, és elaludtak. Egymás mellet, szorosan..
Másnap reggel Hermione kissé elgémberedve ébredt. Fájt minden tagja, és úgy érezte, szétmegy a feje. Megpróbált mozdulni, de valami akadályozta. Kipattantak a szemei, és egy pillanat múlva már tátott szájjal bámulta az alatta békésen alvó Dracot.
Az éjszaka folyamán elég különleges pózban aludtak. A fiú félig feküdt a kanapén, magához ölelve Hermionét, aki rajta majdnem ült.
Mivel az álmosság még mindig szúrta a szemét, így Hermione vissza aludt. Valami egészen zagyvaságot álmodott, hogy ő egy halálfaló, és megöl két férfit. Miután leengedte pálcát tartó kezét, bal karján egy fekete tetoválást vélt felfedezni, ami csupán egy kígyóból állt.....
Egy nyögésre hirtelen riadt fel. Kinyitotta szemeit, és kérdően nézett Dracora. A fiú alatta kissé ködös tekintettel bámult, majd lassan felült.
-Jaj, bocsi.- motyogta Hermione, és gyorsan felpattant az öléből.- Nem direkt volt.... Ne haragudj.
Draco már éppen ott tartott, hogy ismét gúnyolni kezdi a lányt, de aztán csak annyit szólt:
-Semmi baj... esetleg nem megyünk le reggelizni?
-Menj csak, nekem nincs kedvem!- mondta, és az egyik fotelba vetette magát.
-Csak tudod, ha nem vetted volna észre, össze vagyunk kötve!- nem bírta vissza tartani, muszáj volt valakit gúnyolnia. Nagyon lassan állt föl, mivel az egész éjjel rajta levű súlytól -alias: Hermione- nagyon elzsibbadtak a lábai, így kissé megtántorodott....
Reggeli után vissza tértek a klubhelyiségbe, és ugyanazt csinálták, mint eddig minden nap: unatkoztak, és könyvet olvastak.
-Oh, istenem, annyira unatkozom!- szólalt meg hosszú idő után Hermione.- Nem megyünk el valahova?
-Mire gondoltál?- kérdezett vissza Draco.
-Mondjuk..... séta?
-Na jó.... rendben.- adta be a derekát a fiú, és feltápászkodott a fotelból.
Kiléptek a folyósóra, lassú léptekkel mentek a fáklyákkal kivilágított folyosókon. Mindketten ugyanolyan csendbe burkolóztak, mint eddig mindig egymás közelében. Hiszen mégis csak egy ellenség!- bizonygatták maguknak ilyenkor. Végül Hermione törte meg a csendet. Halkan beszélt:
-Tegnap óta azon gondolkozom, hogy ha lesz a... szóval... az édesapám temetése...- megköszörülte a torkát, hogy kicsit megnyugodjon.- Dumbledore azt mondta, hogy minden hova együtt kell mennünk, akkor... hm...- lehajtotta a fejét.
-Igen, Hermione, elmegyek veled.- mondta a fiú, miután leesett neki, mit akar a lány. Hossza gondolkodás után még hozzá fűzte.- Szívesen segítek neked bármiben.
-Köszönöm, Draco.- mosolygott a lány, és bátortalanul a fiúba karolt.
Mindkettőjüket belül majd' szétvetette a boldogság, hogy azért mégis csak sikerült "összebarátkozniuk", tehát egy részben sikerült Dumbledore ötlete.
-Nocsak, a turbékoló pár!- hallották néhány perc múlva a gúnyos (vagy inkább féltékeny) hangot. Mikor megfordultak, Ron állt előttük, mögötte pedig Harry futott oda hozzájuk.
-Mit akarsz Weasley?- kérdezte Draco
-Hah! Még hogy én mit akarok? Te molesztálod Hermionét!- arca eltorzult a méregtől.
-Én aztán nem molesztáltam! Tudomásom szerint ő karolt belém, másrészt pedig semmi közöd hozzá, hogy mit csinálunk!- mondta hűvös, nyugodt hangon Draco.
-Oh, igazán?? Hát akkor hagylak is titeket! Tudod mit? Nyugodtan csináld azt, mint a többi lánnyal! Miután megkaptad őt, dobd csak el!- már szinte ordított a szeplős srác.
-Nyugi, Ron!- szólalt meg Harry, mikor utolérte barátját.- Ne is foglalkozz velük.- míg ezt mondta, az meredten álló párosra kacsintott, és Ront kezdte el húzni.
-Te mocskos, szemét Halálfaló!- üvöltötte Ron még hátra, utoljára.
Draco már mozdult, de Hermione egyik kezével a fiú kezét kapta el, másikkal pedig az alkarját szorította meg. (Csak később vette észre, hogy pont a bal kezét)
-Ne tedd, kérlek!- suttogta a lány megtörten.- Ron már csak ilyen.... és ilyen is marad...
Picit remegve bár, de ismét a fiúba karolt, és tovább húzta a folyósón.... Hamarosan vissza tértek a szobájukba. Hermione a fotelba ült, és az egyik párnát magához ölelve, arcát bele fúrva pihent.
-Miért ölelgeted azt a párnát?- hallotta Draco hangját. Felemelte a fejét.
-Mindig megnyugtat. Még kiskoromban vált szokásommá, ha ideges voltam, csak magamhoz öleltem a párnámat, és lenyugodtam..... kicsiként elneveztem a párnát Puhi-nak.
-Miért a párnát ölelgeted, ha én is itt vagyok?- kérdezte a fiú kaján mosollyal. Hermione felállt és a szemben levő fotelhez sétált, amiben szobatársa ült.
-Ahogy gondolod, Draco.- mosolyodott el a lány is. Letérdelt a fiú elé, közelebb húzódott (mellékesen: a lába között térdelt. Nem félreérteni! :)) Szívesen lennék a helyében! :))).
Igazság szerint, Hermione sem tudta miért, de szinte várta, hogy Draco előhozakodjon valami ilyesmivel, örült neki, mikor karjait felemelve a fiú dereka köré fonta. Alacsonyabban volt, mint Draco, így ő a lány vállait karolta át. Mivel nem látták a másikat, nyugodtan mosolyoghattak. Hermionénak is sikerült elfelejtenie egy időre minden baját, egyszerűen csak boldog volt. Csendben magába szívta a Mardekáros fiú észvesztő illatát, fejét a mellkasára hajtotta.
-Na, egy kis ebédhez mit szólsz?- susogta Draco Hermione fülébe. A lány kibontakozott az ölelésből, és mosolyogva felállt.- Megnyugodtál?
-Igen, köszönöm az Ideg Nyugtató Tanfolyamot!- nevetett fel Hermione.....
Este, mikor Hermione már az ágyában feküdt, elgondolkozott az eddigi eseményeken. Legfurcsább az egészben Malfoy viselkedése volt. Úgy igazán csak most vette észre, hogy összekapcsolásuk óta egyre kevesebbet gúnyolta, sőt időnként egészen kedves is volt hozzá. Talán vannak érzései.- gondolta a lány.
Végül hosszú gondolkodás után arra megnyugtató gondolatra aludt el, hogy holnap legalább találkozik barátjával, Harryvel, mert még néhány napja, ebédnél beszélték meg, hogy meglátogatja őt....
Másnap végig Harryvel beszélgetett. Szóba kerültek egyaránt a vizsgák, valamint hogy mi történt velük az elmúlt időszakban. Mindketten kerülték Hermione apjának az említését. Legtöbbet Ron különös viselkedésén elmélkedtek, nem tudták elképzelni, mi lelte a fiút.
Bár nem csak ő itt a furcsa- gondolta magában Harry, és elhatározta, kideríti, mi történt Malfoy-jal, hogy képes volt Harrynek gúnyolódás nélkül elmondani a történetet, még tegnap, ráadásul mondhatni, kedves volt Hermionével.
Este az ágyban fekve Draconak végig pörögtek fejében a gondolatok, legtöbb része Hermionéról szólt, majd eszébe jutott, hogy elfelejtette gúnyolni Pottert, ráadásul normálisan beszélgetett vele reggelinél...