Az elmúlt héten ismét nem történt semmi, de... egyik nap, mikor Hermione éppen szeretett könyvtárában ücsörgött, lépteket halott. ez nem is volt annyira különös, sokkal inkább az, hogy aki bejött, az egy nem kívánt ellenség volt.
-Na, csak nem tanulsz, kis sárvérű?- mondta gúnyosan.
-Szállj le rólam, Malfoy!- sziszegte Hermione.
-És ugyan, miért?
-Mert ha nem hagysz békén, megátkozlak!
-Jaj, de félek!- mondta Malfoy tettetett rémülettel hangjában.
-Féljél is, mert legközelebb lila hajjal fogsz operát énekelni az egész iskola előtt, de ha nagyon szeretnéd, pattogó görény is lehetsz.- mosolygott ingerülten a lány.
Úgy tűnik, ez megtette a hatását, legalább is látszott az arcán, ahogy felidézi a kellemetlen emléket negyedikben, két évvel ezelőtt.
-Hülye mocskos kis sárvérű!- mondta Malfoy, majd kiviharzott az ajtón.
Fél óra múlva Hermione is kiment a könyvtárból, mire eltalálta őt egy átok, minek következtében két métert csúszott hátra.
Gyorsan előkapta pálcáját, miközben egy újabb átok elől elugrott, és már célzott is. A sötét folyósón hallotta, ahogy valaki a földre esik, és szitkozódni kezd. Rögtön felismerte, hogy Malfoy az...
Így egy "kisebb" párbaj alakult ki köztük.... Már legalább tíz perce dobálták egymásra az átkokat, amikor valaki arra járt, méghozzá maga Dumbledore. Egyetlen kéz suhintással kezében landolt kettőjük pálcája.
-Szabad megkérdeznem, hogy mit csináltok?- kérdezi derűsen mosolyogva az igazgató...

-Na, tessék! Nekem is csak ez kellett! Egy újabb büntetőfeladat!- mérgelődött Hermione.
-Nyugi, Hermi! Legalább megadtad végre neki!- mondta vigyorogva Ron.
A lány halványan rámosolygott barátjára, és ismét beletemetkezett a házi feladatába. Hamar befejezte, majd elindult az első emeleti tanári felé. Mikor megérkezett, Malfoy is ott várakozott előtte.
-Lupin professzor mindjárt itt lesz.- morogta a közeledő lánynak a plafont bámulva.
A tanár kissé komor arccal jött ki a tanáriból, és mérges pillantásokat vetett Hermione felé, miközben követték őt.
Azt a feladatot kapták, hogy a Trófea termet kell kitakarítaniuk, természetesen varázslat nélkül. Varázspálcájukat átadták a tanárnak, aki rájuk zárta az ajtót.
-Na, rajta, sárvérű, dolgozz! A te dolgod a takarítás, te csak erre vagy jó...- kezdte Malfoy a sértegetést, de Hermione egy pillanat alatt ott termett mellette, és teljes erejéből pofon vágta a fiút. Ő döbbenten nézett a lányra, majd felemelte dühösen a kezét, hogy vissza üssön, de közben egy újabb csattanósat kapott. Malfoy fintorogva megfogta Hermione karját, és a falhoz szorította.
-Hogy merészeltél megütni egy aranyvérűt, te kis hülye sár...
-Jaj, gyerekek! Majdnem elfelejtettem, hogy...- kezdte a tanár, majd meglátta a fiatalok között kialakult helyzetet.- Még is hogy képzelitek?- őrjöngött- Most, hogy Tudjátok ki visszatért, inkább össze kéne fognunk, nem pedig ellenségeskedni! Mr. Malfoy! Azonnal engedje el Ms. Grangert! És azonnal kezdjék el a feladatukat, különben holnapra sem végeznek!
Aztán valamilyen szert meg két rongyot dobott a földre, és bezárta az ajtót.
Hermione szomorúan vette észre, hogy Lupin szemében ő már csak "Ms. Granger". Majd érezte, hogy a Mardekáros fiú szorítása enyhül...