Reggel van. A három fiatal közül csak egy van ébren, aki nem más, mint Draco Malfoy. Egyre csak szerelmét nézte, aki még mindig az igazak álmát aludta. Aggódott érte. Nem akarta, hogy nagyobb baja legyen.

- Nem értem, hogy tudott beléd, szeretni... - mondta egy hang Draco mellől.

- Változnak az idők.

- Komolyan... - de nem tudta befejezni, mert egy női hang közbevágott.

- Áh, látom ketten már felébredtek! De Ms. Granger, még mindig alszik... - halt el Madam Pomfrey hangja.

- Ugye meggyógyul? - kérdezték egyszerre a fiúk.

- Csak reménykedhetünk... Miatta vannak itt most?

- Khm... igen. De Parkinson ötlete volt...és én belementem. - mondta a vöröshajú fiú.

- És Parkinsont megtalálták? - kérdezte a szőke mardekáros.

- Nem, nem találjuk, Mr.Malfoy! - válaszolt egy öreg ember az ajtóból.

- Dumbledore professzor!

- Jó reggelt! Jobban vannak? - kérdezte az igazgató.

- Jobb lenne, ha Hermione felébredne...

- Fel fog! Erős lány! Ne izguljanak!

- Ennyire ismerne, professzor? - kérdezt egy lágy, halk hang az egyik ágyból.

- Hermione!

- Hogy van Ms.Granger? - kérdezte Dumbledore.

- Voltam már jobban is.

- Azt gondoltam. Most itthagyom önöket. Pihenjenek. És jobbulást! - mosolygott az igazgató.

- Kérem ne fárasszák ki! - mondta Madan Pomfrey és kiment a gyengélkedőből.

- Hogy vagytok?

- Mostmár jobban! - mosolyogtak.

- Hermione, ne haragudj! Miattam meg Parkinson miatt történt az egész! Sajnálom... - vallotta be a griffendéles fiú.

- Jajj, Ron! Parkinson átkozott meg! Nem te vagy a hibás!

- Hát ébren vagytok? - kérdezte egy szemüveges fiú a gyengélkedőbe belépve.

- Harry! De jó, hogy itt vagy! - mondta Mione.

- Ennyire hiányoztam?

- Is. De szeretnék valamit kérni tőled és Rontól!

- Mondd nyugodtan!

- Nos, szeretném, ha elfogadnát...

- Hermione, kérlek! Felesleges... - vágott a szavába Draco.

- Szerintem meg nem! Ne vágjatok közbe, légyszíves! Szóval SZERETNÉM, ha elfogatnátok, hogy Dracoval vagyok! SZERETEM és ezen semmi nem változtat!

A fiúk csenben ültek, egymásra néztek és válaszoltak.

- Jól van, ha te így akarod, akkor legyen így! Nem azólunk bele! De azért szemmel tartanánk Malfoyt.

- Köszönöm! De szerintem nem lesz szükség erre a "szemmeltartás"-ra.

- Fő az elővigyázatosság!

- Miért? Féltek, hogy egy nap megeszem reggelire az egyetlen barátnőtöket? - mosolygott a szőke fiú.

- Talán. - nevették el magukat.

- Akkor béke?

- Béke.

- De ne várd el tőlünk, hogy imádjunk!

- Oké. - vigyorgott a fiú.

Harry egésznap bent volt a gyengélkedőn, csak enni ment el. Ginny is benézett hozzájuk és örült, hogy végre nem veszekednek a srácok.

Harry, vacsora után még beköszönt a gyengélkedőn fekvőknek, majd elment lefeküdni. Amint ledőlt az ágyra elnyomta az álom...

Ginny is ment nem sokára, mert Madam Pomfrey mára kiküldte a látogatókat. Elköszönt és ő is elment. A javasasszony ismét egy adott mindegyikőjüknek egy-egy bájitalt, amit megittak és elaludtak.