November közepe van. Nem történt semmi érdekes az elmúlt hetekben. Azon kívül, hogy Hermione és Draco végtelenül boldogak.

Hideg novemberi reggel volt. Hermione már a Nagyteremben ült. Nemsokára megérkeztek barátai is.

- Sziasztok! - köszönt nekik a lány vidáman.

- Szia! - szólaltak meg a fiúk is.

- Miért vagytok ilyen lehangoltak?

- Nem vagyunk lehangolva, csak...csak hiányzol nekünk, Hermione! Az utóbbi időben nem foglalkozták velünk! Mindig csak a szobádba vagy! Már régen beszéltünk órák hosszat, rég nevettünk együtt és rég sétáltunk a parkban együtt! Ezt te nem érzed, Mione?

- Igazatok van! Ne haragudjatok rám! Csak ezek az éjszakai járőrözések, meg RAVASZ évünk is van! Ha nem épp valamelyik prefektusi feladatomat végeztem, akkor tanultam! De mostmár másként lesz! Ígérem!

- Kicsit túl vagy hajszolva, nem gondolod? - kérdezte Ron.

- Lehet... De tudjátok mit? Menjünk le az órák után sétálni egyet a parkba! Mit szóltok?

- Én benne vagyok! - felelte Ron. - Haver?

- Én is!

- Remek! Akkor délután a parkban. - mosolyodott el a lány.

A további időt vidáman, cseverészve töltötték. Ismét elemében volt a trió. Az utolsó óra után, Mio nem ment fel a szobájába, hanem egyből a tóhoz igyekezett Dracohoz, ahogy azt megbeszélték.

- Szia! - köszönt a lány egy kicsit zilálva, majd egy csókot nyomot kedvese szájára.

- Szia! Miért akartad, hogy találkozzunk?

- Csak azt szeretném mondani, hogy ha lehet, akkor a napomat most Harryékkel tölteném! Mostanában eléggé elhanyagoltam őket!

- Hm. Jól van! Ha így akarod! De este, majd bepótpljuk ugye? - kérdezte a fiú mosolyogva.

- Ha nem leszek fáradt, akkor benne vagyok! - mosolyodott el a lány.

- Óh, hát ennyire kifárasztanak a kis barátaid?

- Draco!

- Jól van! De nem megyek el addig míg, nem kapok egy csókot előlegbe a kedvesemtől! - vigyorodott el mostmár a fiú.

- Hogy te milyen vagy! - nevetett a lány. Azzal megcsókolta szerelmét, de nem vette észre, hogy figyelik őket.

- Hermione! Te meg mi a francot művelsz azzal a görénnyel?? - kérdezte hitetlenkedve Ron.

Draco és Hermione egyből szétváltak, amint meghallották a fiú hangját.

- Ron...én...

- Ne magyarázkodj! Elárultál minket! Szóval, ezért hanyagoltál minket! Hogy tehetted ezt? - kérdezte a fiú csalódottan.

- Ron! - lépett közelebb a fiúkhoz - én...sajnálom, de ...

- És még te még így akartál velünk jópofizni! Felejts el minket! - mondta a vöröshajú Griffedéles, majd karon ragadta barátját, aki idáig csak tátott szájjal figyelte az eseményeket, és elindultak a kastélyba.

- Ron! Ne! - kezdett bele a lány, már egy-egy csepp könnyet hullajtva.

- Mio! Hagyd őket! Ha nem...

- De én nem akarom őket elveszíteni!! És nem fogom ezt hagyni! - ordított már a lány zokogva. Már az sem érdekelte, hogy mindenki őket nézi.

- Kérlek! Nyugodj meg! Most úgysem hallgatnának meg! Majd később! - mondta halkan a Mardekáros és magához húzta a lány, majd megölelte.

A lánynak jól esett a vígasz, de nem tudott teljesen megnyugodni. Lassan elindultak a szobájuk felé. Útközben minden szem rájuk szegeződött, majd mikor elmentek az emberek előtt, súgdolózni kezdtek. De nem érdekelte egyikőjüket sem.

A lány levette a kabátját, és berohant a szobájába. A fiú beakart menni, hogy megvígasztalja a lányt, de az nem hagyta.

- Hagyj most! Egyedül akarok lenni!

- De...

- Kérlek! Draco, most hagyj egyedül!

- Jól van, de majd még benézek! - azzal kilépett a szobából.

Vacsora időben lement a Nagyterembe, bár túl sok étvágya nem volt. És ez még jobban el is ment, mikor megpillantotta a két Griffendélest.

- Áh, megjött a mi szőke hercegünk! - gúnyolódott Ron.

- Ron! - rivallt rá a húga. - Ne kezdd el!

- Hagyd, Ginny! A bátyjád féltékeny. Nem viseli el, hogy nem az övé Hermione.

- Én? Féltékeny? Rád? Ne nevetess! Soha!

- Akkor viszont mi a problámád? Bánt, hogy a barátnőd boldog valakivel? Vagy csak szimplán azért vesztetek vele össze, mert velem van? Akkor viszont ti nem vagytok igazi barátok! Hogy lehet, hogy Ginny ezt el tudja fogadni?! - kiáltott rá Draco.

- Ne merj engem kioktatni!

- Ron! Most fejezd be! Hogy lehetsz ilyen! És Draconak van igaza, nem vagytok igazi barátok!

- De hát...há... Harry szólalj már meg!

- Nincs mit hozzáfűznöm! Azért jöttem ide, hogy vacsorázzak és nem azért, hogy Hermione magánéletéről beszéljek! Azt inkább meghagyom másnak!

- Nem tudsz te semmit a barátságról, Malfoy!

- Na, jó ebből elég! Tessék, Draco! Ez mind a kettőtöknek elég lesz! Menj fel, majd megyek én is! - utasította Ginny a Mardekárost.

- Kösz!

- Ginny! Te ezek mellé állsz?? Ne árulj el még te is!

- Igen melléjük állok, mert nincs igazatok! Hermione a barátnőm, jóban-rosszban!!! És nem hagyom ott, azért, mert szerelmes! És ti még nem is ismeritek Dracot!

- De...

- És mi is mellettük vagyunk! - szólalt meg Blaise Ginny hátamögül. A fiú mögött ott állt még, Tony, Hannah, Padma és Ernie.

- Ezt nem hiszem el! Ezt nem hallgatom tovább! - azzal a vöröshajú fiú felpattant és kivágtatott a Nagyteremből.

- És te Harry? - kérdezte a lány.

A fiú csak egy pillanatra ránézett a lányra, majd tovább evett.

- Jól van!

- Ginny! Mondd meg Dracoéknak, hogy mellettük vagyunk!

- Ok! Nektek pedig jó étvágyat! - mosolygott a lány.

Draco közben felért a szobájuk portréjához. Megmondta a jelszót, majd belépett. Halkan odalépkedett Hermione szobájához, majd kopogott. Nem jött válasz, ezért belépett. A lány az ágyán feküdt és még mindig sírt.

- Hoztam neked vacsorát! Vagyis inkább Ginny küldi!

- Köszönöm! - mondta a lány, miközben Draco leült az ágyára.

- Azt mondta, majd benéz csak még elintézi a barátaid!

- Nekem nincsenek barátaim! - mondta hidegen a lány.

- De igen vannak! Csak maximum kettővel kevesebb. De hidd el, nem csak ők voltak a barátaid!

- Persze! Mégis ki?

- Most soroljam?

- Draco! Én...- de nem tudta folytatni, mert egy portré jelent meg a szobában.

- Elnézést! Egy lány akar bejönni, a neve Ginny...Ginny Weasley!

- Engedje be, kérem! - mondta Draco. - Várj egy kicsit, bekísérem.

- Hogy van Hermione? - kérdezte a vöröshajú lány.

- Menj be és nézd meg! És próbáld meg rávenni az evésre! Beszélgessetek, nem zavarlak titeket! - mondta Draco.

- Jól van!

- És Ginny! Köszönök mindent!

- Nincs mit köszönnöd! - mosolyodott el a lány, majd belépett Mione szobájába.

Hosszú órákig beszélgettek kettesben. A lánynak jól esett Ginny társasága, és, hogy volt, akivel tudott beszélgetni, erről az egészről.