Csak feküdtem a hatalmas franciaágyban, félmeztelenül, és néztem a cigaretta elszálló füstjét. Az elmúlt hónap eseményein járt az eszem. Tudtam, hogy mit teszek, tisztában voltam a feladatommal. Sőt… már amióta élek, tisztában vagyok vele. Én erre születtem. Ha akarnék, sem tudnék ellene tenni.
Lágy szellő simította végig az arcom, amikor egy gyönyörű nő sétált el az ágy előtt, hófehér hálóingben. Egészen sötét, mogyoróbarna szemeit sejtelmes fénybe vonta a naplemente, haja, mely hosszú, lágy hullámokban omlott a vállára, most arany színben játszott. Olyan volt, mint egy angyal. Egy földre szállt angyal, mely arany csillogásba vonta az egész szobát, de főként engem. Egy angyal, aki vigyáz rám, aki megért, és aki mindig tudja, mikor mit érzek. Most is ez történt. Tudta, hogy mi bánt. Megint.

„Szép lassan átölelt, az éjszaka ránk talált,
Leül mellém hátradől, ő aki megért tán.”

Nem szólt semmit, várta, hogy én tegyem meg. És meg is tettem. Elmondtam neki mindent, ami bántott.
Tőle vártam vigaszt, pedig tudtam, hogy nem tehet semmit.

„Végighallgat szótlanul, mégis mit tehetne mást?
Tudja a titkom, elárultam, és ő így szólt hozzám:”

„Van, aki szép, van, aki jó, van, aki éppen attól jó,
hogy a lelke szép, a szíve jó, mégis ő az utolsó”

Nem tudtam, hogy csinálta. Sosem jöttem rá, de ha megszólalt, az mindig segített rajtam. Erőt gyűjtöttem a szavaiból, a jelenlétéből.

„Hallgatott egy percet még, az éjszaka tovább állt,
Jól ismer, tudja ő, hogy folytatnom így kár”

Hallgattam. Az előbb mondott szavai hirtelen értelmet nyertek. És igaza volt. Csakhogy én nem tartozom közéjük.
Megint erőt vett rajtam ez az érzés.
Nem szabadna, hogy itt legyen, hogy megértsen. Soha nem tudtam, hogy lehet, hogy Ő, hogy pont Ő értsen meg, és Ő nyújtson vigaszt a legnehezebb időkben.

„Bölcsen hallgat, átkarol, mint egy igaz jó barát,
Félek, hogy igaz lehet, mintha hallottam volna már:”

„Van, aki szép, van, aki jó, van, aki éppen attól jó,
hogy a lelke szép, a szíve jó, mégis ő az utolsó.”

Igaza volt. De nem érdekelt, akkor sem tudtam átérezni.
Tudtam, hogy soha nem érdemeltem meg, és soha nem is fogom megérdemelni Hermione Granger szerelmét.