Elegem volt. A kedves, bályos testvérkém minden pillanatot kihasznált, hogy rámásszon Harryre. - Ő maga mondja, hogy mennyire kapós a fiúk körében, erre rámászik a saját testvérének a pasijára! - boszankodtam egyszer Hermionenak a telefonban... Igen csak érdekes volt ez a készülék. Először nem is tudtam, hogy mit csináljak vele... De mivel Harry muglik között nőt fel, ő segített. Elérkezett a nap, amikor végre elmehetek Harryvel az Odúba. - Oda Chrissie nem jöhet el... - mondtam kárörvendően. - Aha... Már elegem van belőle! - mondta Harry. Összepakoltuk a cuccainkat, felnyalábotuk a seprűinket, és elindultunk este az Odúba. Jó volt az idő, repüléshez tökéletesen alkalmas. - Merre? - kérdeztem. - Öh... Észak-Kelet felé kell indulni. Körübelül három órás út lesz. Elindultunk az említett irányba... A szembeszél egy kissé megnehezítette a közlekedést, de Harryvel így is meg tudtunk beszélni néhány dogot. - Tudom, hogy Chrissie és én mások vagyunk, de ő mindent megtesz, hogy én alul maradjak. - Nézd, engem nem fog elvenni tőled, mert én tégleg szeretlek. - Harry megpróbálta egy csókkal megpecsételni ezt a mondatát, de ennek az lett a következménye, hogy mindketten majdnem leestünk a seprűinkről. - Elhiszem, de te nem ismered őt... Ugyanezt megcsinálta három éve, a Durmstrangeban. Erickel... elvette tőlem. Aztán mikor ötödéves koromban elköltözött apuval Franciaországba, újra összejöttem Ericcel. Egy boszorkány ez a csaj... - Te is az vagy! - Igen, de nem úgy! Ő kétszeresen is az! - majd nevetni kezdtünk. Az út hátralévő részében sokat beszélgettünk még erről a témáról. Este tíz óra fele megérkeztünk az Odúhoz. Leszálltunk. Igaz, hogy ez a ház elég romos volt a mienkhez képest, de akkor még nem láttam belülről. - Csodálatos! - mondtam, amikor beléptem. Ron és Hermione a nyakunkba ugrottak. Mrs Weasley is kikecmergett a konyhából. - Amanda! De jó, hogy megismerhetlek! Ron és Hermione sokat meséltek rólad. - Oh.. Köszönöm. - Gyertek, gyertek. Harrykém! - majd megölelte Harryt is az asszony. - Ron, mutasd meg a szobákat a gyerekeknek. - Oké, anya. Harry, te megint velem vagy, Amanda, te pedig Ginnyvel és Hermioneval. - Gyere Amanda! - utasított Hermione. Mikor felértünk a szobába, és kipakoltam, beszélgetni kezdtünk. Ginny nem volt a szobába. - Figyu... - suttogta Hermione. - Valamit tudnod kell. - Mondd. - láttam Hermione szemében az izgalmat. - Valami baj van? - Nem... Semmi... Csak tudod, Ron és én... - Mi van veletek??? - sejtettem a választ.... - Lefeküdtünk. - mondta halkan Hermione. Erre nem tudtam mit mondtani, csak elnevettem magam. - Mi van? - kérdezte zavartan a lány. - Most meg min vigyorogsz? Te is Harryvel? Vagy mi van? - Nem... Mi még nem. - a még szócskát finoman hangsúlyoztam... - Aha. És az ikartesóddal mi van? - Kit érdekel! Felőlem akár vízbe is fulladhat! - Azért a saját tesódra ne mondj ilyet! - szidott le Hermione. - Ő nem a tesóm. Szerinted normális az, ha a tesóm egy mugli zeneszámot dudol a zuhany alatt? - Mit? - kérdezte meglepődve a lány. - Lehet, hogy ismerem. - Valami Kozsó, vagy mi a neve az énekesnek. Azt mondta, hogy egy sárvérű osztálytársa tanította meg neki! Rettenets! Harrynek is meg akarta tanítani! - Oh, azt ismerem. Részvétem... - Kösz. Kérdezhetek valamit? Jó volt? Hermione úgy elvörösödött, mint egy túlérett paradicsom. Csak finoman bólintott egyett. Este vacsoránál megismerkedtem a Weasley család többi tagjával. A Weasley ikrek biztosították a jó hangulatot. Folyton köpték a vicceket. Fred állandóan engem bámult... Mr Weasley folyton a régi iskolámról kérdezgetett. - Hát, igen. Ezt ismerem. A Mágiaügyi Minisztérium se hitte el, hogy Tudjukki visszatért. - magyarázta. Vacsora után jóllakottan mentünk fel aludni. Harryvel elbúcsúztunk egy forró csókkal, majd elmentem aludni. Reggel korán keltem. A következő egy héten nem történt semmi. Chrissie küldött egy levelet nekem, amiben megkérdezte, hogy hogy van - Harry. - Mit érdekli??? - ordítottam kikelve magamból. - Foglalkozzon magával! Elérkezett a július 31. - Harry szülinapja. Mindent megtettünk, hogy a lehető legjobban teljen neki ez a nap, és azt hiszem sikerült is. Elhalmoztuk ajándékokkal, de a legjobb csak ezután következett. Megpecséltük ezt a napot. Harry átölelt, megcsókolt, majd ledöntött az ágyra...