Elmondhatom magamról, hogy én vagyok a viág legszerencsésebb embere. A nevem Amanda Brown, de kedves olvasó, bizonyosan ismersz már. Az előző évben átmentem a Roxfortba. Sok érdekes és izgalmas kalandban volt részem, és rátaláltam életem nagy szerelmére is, Harry Potterre. Igen, rá. A fiúra, akinek sok varázsló az életét köszönheti. Most itt ülök vele a szobámban, és beszélgetünk... - Szóval elég rosszul bántak veled Dursleyék. - Nem kifejezés... - De most már itt vagy, és egy hét múlva megyünk az Odúba. Alig várom, hogy megismerkedjek a Wasley családdal. Hermione már ott van? - Igen, azt hiszem, már ott van. Weasleyék nagyon rendesek, hidd el. - Aha... Hermione írt nekem, és azt mondja, hogy Ronnal elég hullámzó a kapcsolatuk... - Hát, sokat veszekednek. - Bezzeg mi... - és megcsókoltuk egymást. - Mi nem veszekszünk. - Mi nem. - vigyorodott el Harry. - Gondolj bele, ha a Mardekárba kerültem volna... - Abba bele se merek gondolni! - Ja, én se. - Tudod, elég érdekes volt ez az év. Gondolj bele. Hamarosan tizenhét évesek leszünk. - Belegondoltam... - De komolyan! Feleségül veszlek! Éreztem, hogy dobogni kezd a szívem.. - Öh... - félrenyeltem a teát, amit épp ittam... - Mikor? - Majd egy év múlva. - Jó. - vágtam rá könnyeden. Éppen elkezdtük falni egymást, amikor hallom, hogy csöngettek... - Kinek van ilyen jó időérzéke? - fintorgott Harry. - Megnézem. Felvettem egy papucsot, és kimentem ajtót nyitni, de tátva maradt a szám... Csak visszacsukom az ajtót... GYERÜNK! Amanda! De már késő volt. Kinyújtotta a karját, és átölelt... - Amanda! Hugi! - Chrissie! - Ja, de rég láttalak! - mondta az ikartestvérem, és egy puszit nyomott a homlokomra. - Mit keresel te itt?- kérdeztem hűvösen. - Ebben az évben új iskolába fogok járni... A Roxfortba!!! Hát nem nagyszerű? Ugyan abba a suliba fogunk járni! A Roxfort szó hallatán dobogni kezdett a szívem. NE!!!! CSAK ODA NEEEE!!!!!! - Itt fogok lakni nálatok az iskola kezdetéig. - azzal betopogott a nappaliba, ahol meglátta Harryt. - Te... Szűz Mária! Ez nem lehet... Vagy igen? Harry Potter? Valóban? - Öh... Tessék? - felelte meglepődve Harry. Beléptem én is a nappaliba, és Harrynek leesett az álla... - Ti... - Ikrek vagyunk... - fejeztem be undorral az arcomon. - Nem is mondtad! - Persze, hogy nem! Mert Chrissievel nem... - de félbehagytam a mondatot, amikor Chrissie leült Harry mellé, és a bicepszét kezdte tapperolni. - Chrissie! Vedd le róla a kezed! Harry és én járunk! - Oké, oké. Majd felállt, és a kezembe adta a csomagjait. - Vidd fel, légyszi. - Viszi a halál! - Jól van. Melyik az én szobám akkor? - Mindegy. - Lehetek egy szobába Harryvel. - Vele ÉN vagyok egy szobában! - Akkor majd én is odaköltözöm! - nevetgélt Chrissie. - Szeretnéd! - Anya hol van? - Dolgozik. Majd megfogta a cuccait, és felment a lépcsőn. Harry álla még mindig a földet súrolta. - Miért nem mondtad, hogy... - MERT GYŰLÖLÖM! - Nagyon hasonlítatok! Még a Weasley ikrek se ilyen egyformák. - Kívülről! De majd ha megismered, megtudod, hogy milyen! Négy évig mind a ketten a Durmstrangeba jártunk, de Chrissie elköltözött apuval Franciaországba. Gyűlölöm ezt a csajt! Mindig, mindenhol keresztbe tesz nekem... Ericet is elvette tőlem... - majd elkezdtem sírni. - most jössz te. - De én... - akarta mondani Harry, de én kirohantam a konyhába. Utánam jött, átölelt, és megcsókolt. Pont akkor, amikor az én drágalátos ikertesóm belépett az ajtón. - Mi lesz a vacsi? - kérdezte, közben nem is zavartatta magát. - Amit csak kérsz! - feleltem. - Ja, meg amit csinálsz magadnak. Erre láthatóan nem számított a lány, és elfintorodott... Egyre csak bámulta Harryt. Mikor elengedtünk egymást, és elmentem tölteni egy csésze teát, már láttam is, hogy Chrissie rámászik a fiúmra. - Chrissie! Neked semmi se szent? Harry és én járunk! Te pedig... Hogy lehetsz pont te a testvérem? - Kettőnk közül te voltál a szókimondóbb és talán a bátrab is. De a kedvenc, szép, kapós és sikeres - a fúk körében - ÉN! A súlyos szavaktól émelyegni kezdtem... Mikor Chrissie felment aludni, Harryvel még lent maradtunk... - Te ezt nem értheted! Gyűlölöm ezt a lányt! - Tényleg más, mint te, de én CSAK ÉS KIZÁRÓLAG téged szeretlek... - majd megcsókolt...